Vermes Lajos a térség sporttörténetének egyik legkiemelkedőbb alakja. A sport iránti elkötelezettségéről számos feljegyzés és történelmi tény tanúskodik, amelyek egy olyan emberről szólnak, aki idejét, lelkesedését, pénzét és szeretetét egyaránt a sport népszerűsítésébe fektette.
Abban az időben, amikor a testkultúra és a sportágak még nem voltak olyan népszerűek és követettek, mint ma, ez a nemesember újjáélesztette a sport kultuszát. Nem várta meg az olimpiai játékok újjászületését, hanem maga találta ki és szervezte meg azokat Palicson már 1880-ban. évek. Vermes Lajos 35 sportcím viselője volt, többszörös bajnoka Szabadkának és más európai városoknak. Versenyeken 16 kupát, 250 érmet, 120 oklevelet és 140 babérkoszorút nyert.
Annak érdekében, hogy folyamatosan őrizzük Palics egyik legjelentősebb személyiségének emlékét, beszélgettünk közvetlen leszármazottjával, Vermes Mihállyal, nyugalmazott matematika professzorral. A következő sorokban az ő történetét olvashatjuk a híres Vermes Lajosról.
Ezúton is köszönetet mondunk Vermes úrnak, aki lehetővé tette számunkra a hozzáférést személyes archívumához és azokhoz a családi fényképekhez, amelyek ebben a szövegben is megjelentek.
Fotó: Vermes Mihály, Vermes Lajos unokája.
Vermes Lajos (magyarul: Nagybudafalvi Vermes Lajos, 1860.06.28. – 1945.05.22.) gazdag nagybirtokos családban született. A sport iránti szeretetét apjától, Vermes Nándortól, az 1848-as forradalom résztvevőjétől örökölte. évek. Vermes édesapja ügyvéd volt, a Szabadkai Vadásztársaság alapítója, és részt vett az akkori úri és modern sportokban is, mint például a lóversenyek és a kutyaversenyek.
Fotó: Vermes Ferdinánd, körülbelül 1878.
Vermes Lajos 10 és 18 éves kora között a budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol latin és görög nyelvet tanult. Alsóbb gimnazistaként kezdett el tornával foglalkozni, mégpedig a Nemzeti Tornaegyletben.
Nagy hatással voltak rá az ókori olimpiai játékok, valamint általában a hellén kultúra. 09.12.1877. 17 éves korában országos első helyezést ért el a tornában, a lóugrás (pommel horse) versenyszámban, ami egyben élete első érme is volt. Ettől kezdve a sport és a versenyzés határozta meg egész életútját.
A sport lett élete célja, mindent jelentett számára – akárcsak Palics. Ahogy az akkori újságok írták: sokat kapott a sporttól, de még többet adott neki.
A szabadkai „Napló” című lapban, „Szabadka testkultúrájának magvetője” címmel, 76 éves korában egy hosszabb interjút adott, amelyben egy kedves, romantikus gondolatot fogalmazott meg:
„Legkorábbi ifjúságomban eljegyeztem magam a sporttal, és örök szerelmese maradtam.”
Bejárta az országot, versenyeket szervezett szerte a hazában, és sportegyesületeket alapított. A torna mellett kedvenc sportjai közé tartozott a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás, az atlétikában pedig a távolugrás, magasugrás és a futószámok.
Mindezek ellenére legnagyobb szerelme a kerékpár volt. 1878. Amikor Pestről visszatért, magával hozott egyet, így Szabadka megkapta első kerékpárját.
Két évvel korábban Nápolyba (Szicília) utazott, hogy lemérje a diszkosz méretét az eredeti szoborról – Mürón „Diszkoszvető” szobráról. Ennek alapján 220 mm átmérőjű vas diszkoszt öntetett (2/3 éles és 1/3 tompa peremmel), így az első diszkosz is megérkezett Szabadkára.
Kerékpárján – amelyet ő „vaslónak” nevezett – hosszú utakat tett az országban, rövidebb és hosszabb versenyeken egyaránt részt véve.
Vonzották az újdonságok, sőt az extrém kihívások is, ezért kerékpárján különféle akrobatikus mutatványokat is bemutatott. Emellett szerette a vívást, a pólót és más sportokat is, mind szervezőként, mind versenyzőként.
Fotó: Vermes Lajos kerékpáron, Szabadka, 1880.
Az 1880-as sportjátékok – 1914. Az ókori olimpiai játékok által inspirálva azt az ötletet kapta, hogy saját birtokán palicsi sportjátékokat szervezzen, amelyeket később Palicsi Olimpiának neveztek – ezt az elnevezést azonban Vermes soha nem használta.
Ő volt az kezdeményező, szervező, mecénás, aktív versenyző, valamint a sport és a testkultúra nagy apostola.
Dr. Mrkić Branko, a Újvidéki Testnevelési Kar professzora és igazgatója, a sporttörténet ismert kutatója, 1975-ben megjelent egyetemi tankönyvében „A palicsi sportjátékok” címmel a következőket írja:
„A Palicsi Olimpia az 1880-tól kezdődő időszakban.
– 1914. nyugodtan nevezhető a sport aranykorának, hiszen Palicson olyan sporteseményeket rendeztek, amelyekről az egész sportközvélemény beszámolt. Ezeken a versenyeken nagy számban vettek részt Európa akkori legismertebb sportolói, és Vajdaság területéről a versenyzők itt mutattak be először kiemelkedő eredményeket.”
Sportfilozófiája, amelyet a Vermes család ma is büszkén hangsúlyoz, így szólt:
„A sportnak minden ember számára elérhetőnek kell lennie, és az ember mindennapi életének szerves részét kell képeznie.”
Ez abban az időben kétségtelenül bátor, haladó és demokratikus gondolat volt – vagy ahogyan ma mondanánk: „modern európai gondolkodás”, annál is inkább, mert a sport akkoriban főként a nemesség és a gazdagok kiváltsága volt.
Fotó: Birkózás jelenete, Vermes Lajos tanítványaival Kolozsváron, 1899.
Fotó: Ökölvívó jelenet, Vermes Lajos tanítványaival Kolozsváron, kb. 1900.
Éppen ezen elképzelése és annak megvalósítása miatt Pestről disszonáns hangok is hallatszottak, és némi leplezett lenézéssel beszéltek róla, amiért „közönséges” emberekkel versenyzett.
Ez a szemlélet Siklósi László 1929-ben megjelent könyvében is visszaköszön:
„Vermes Lajos a nyolcvanas években korának igazi all-around atlétája, a legjellegzetesebb sportalak. Néhány különös vonásától függetlenül a magyar sporttörténet leglelkesebb sportagitátora, aki nem törődik az élet realitásaival; egész lénye egyfajta lelkesedés, egyfajta túláradás, aki mint egy görög lángoló fáklya rohan az élet útján, hogy hirdesse a sport dicsőségét, hazájáét, valamint szűkebb pátriájáét: Palicsét és Szabadkáét.” Competition Vermes Lajos két évvel fiatalabb testvérével, Nándorral, valamint négy évvel fiatalabb unokatestvérével, Bélával, továbbá barátjával, Matković Nikolával megalapította az első tornatársaságot. A klub tagjaiként kezdték megszervezni a palicsi sportjátékokat az ókori olimpiai játékok szellemében. Az első játékokat 1880. augusztus 26-án rendezték meg.
Mindez azt jelenti, hogy az olimpiai szellem ezen a vidéken már 16 évvel azelőtt gyökeret vert és fejlődni kezdett, hogy egyáltalán felmerült volna a modern olimpiai játékok újjáélesztésének gondolata.
Az első verseny igen szerény volt, mindössze három versenyszámmal: birkózás, távolugrás és súlydobás. A következő évben már hat versenyszám szerepelt a programban, 1882-ben pedig csak tornában már három külön versenyszám volt. A következő években a sportjátékok egyre több új sportággal bővültek, és fokozatosan nemzetközi versenyekké fejlődtek, amelyek több ezer nézőt vonzottak. Külön vonatjáratokat is indítottak a nézők számára, és a sportjátékok Palics fő látványosságává váltak.
A palicsi sportjátékok megszervezése úttörő vállalkozás volt, hiszen akkoriban még szó sem esett a modern olimpiai játékok újjáélesztéséről, és egyes sportágaknak nem is léteztek hivatalos szabályai, ezért azokat a szervezők maguk alkották meg. Mai szemmel nézve néhány versenyszám kifejezetten szokatlannak tűnik.
Ilyen volt például a pentatlon, amelyet a hagyományos görög módon, eredeti felszereléssel rendeztek meg, valamint a diszkosz- és gerelyhajítás, futás, távolugrás és birkózás. A gerely- és diszkoszvetésnél nemcsak a távolság számított, hanem az is, hogy a versenyző célba találjon. A súlydobásnál a távolság mellett a dobás magasságát is mérték. Az ökölvívásban nem kiütéssel győztek, hanem – a víváshoz hasonlóan – találatokkal.
Az akadályúszás versenyeket a Palicsi-tóban rendezték, ahol farönköket helyeztek el a pályán. A kerékpáros akadályverseny Palics és Szabadka között zajlott oda-vissza. Voltak magas- és távolugró versenyek, valamint rúdugrás, ahol a versenyzők trambulinról ugrottak. Egy másik különleges versenyszám a vitorlázás volt a befagyott Palicsi-tavon.
Az éremnyerteseket bőkezűen jutalmazták, és Pest és Bécs sportversenyeit időben a palicsi játékokhoz igazították, tudva, hogy a legjobb sportolók itt vesznek részt. A versenyek végén fényűző bálokat rendeztek.
A palicsi sportjátékokat a szakirodalom a modern olimpiai játékok előfutárának ismeri el. A játékok jelentős hatással voltak Szabadka sportéletének és testkultúrájának fejlődésére, amely a 19. század végére a „sportok városaként” vált ismertté.
A versenyek sok látogatót vonzottak, ami lendületet adott a turizmus fejlődésének, és arra ösztönözte az embereket, hogy impozáns villákat építsenek Palicson, ami hozzájárult a település erőteljes urbanizációjához és általános fellendüléséhez.
Egy kevésbé ismert érdekesség ebből az időből, hogy ekkor határozták meg az amatőrizmus kódexét, szigorú feltételekkel arról, hogy ki tekinthető amatőr sportolónak.
Pierre de Coubertin francia arisztokrata, az olimpiai mozgalom alapítója 1894-ben a párizsi Sorbonne-on összehívta az olimpiai bizottság megalakulását, azzal a céllal, hogy 1896-ban Athénban megrendezzék a modern olimpiai játékokat. Erre az eseményre meghívást kapott a Szabadkai Tornatársaság is, de Vermes – korának legismertebb sportolója – fontosabbnak tartotta saját sportjátékainak megszervezését, ezért nem utazott el.
Felépített létesítmények
1884 elején palicsi birtokán ellipszis alakú atlétikai pályát épített 225 méteres kerülettel, amely körül nézőtéri tribünöket emeltek. Ez volt az úgynevezett „zárt aréna”, az első ilyen létesítmény az akkori Magyarországon.
1892. Ebben az időszakban építette fel a sporthotelt, az úgynevezett „Bagolyvárat”, amely 60 férőhellyel rendelkezett, és ahol a versenyzők ingyenes szállást kaptak – a helyi sajtó szerint ez volt az első olimpiai falu.
Ugyanebben az évben építette meg az ellipszis alakú, 500 méter kerületű aszfalt kerékpárpályát, amely Európában a harmadik ilyen pálya volt (Anglia és Németország után).
Ez a két beruházás egymillió forintba került, miközben összehasonlításképpen egy hivatalnok éves fizetése abban az időben mindössze 300 forint volt.
A Palicsi-tó partján végzett építkezés komoly vállalkozásnak számított, mivel a tópart mocsaras, iszapos terület volt, ezért hatalmas mennyiségű földet kellett odaszállítani, hogy feltöltsék és alkalmassá tegyék az építkezésre. 1891. Ebben az időszakban a Palicsi-tó partján egy összeszerelhető nézőtéri tribünt is épített, és egy hajót is bérelt, amelyen görög tragédiákat adtak elő pesti színészek közreműködésével.
A Bagolyvár mellett édesanyja számára felépítette a „Luiza” villát, és mindkét épület a mai napig létezik. Saját maga számára a mai Öko-központ helyén építette fel az úgynevezett „Vermes-villát”, míg a mai „Halászcsárda” egykor tornateremként szolgált.
A híres és sajnálatos módon már elhunyt színésznő, Mira Furlan, amikor a Palicsi Filmfesztivál vendége volt – ahol korábban a zsűri elnöke is volt – Palicson szállt meg, méghozzá a híres Luiza villában. A villáról csak elismerően nyilatkozott, és az egész környezetet az amerikai Hollywood hangulatához hasonlította.
A helyi sajtó 1894-ben arról írt, hogy Vermes Achillon nevű birtokán (az atléták otthonában) a szállás, étkezés és sport céljára 15 különböző épület állt rendelkezésre.
A sportjátékokra érkező nagy számú látogató miatt Vermes felvetette a villamosközlekedés bevezetésének ötletét Szabadka és Palics között, azonban ez a vállalkozás végül csődbe sodorta.
Kevésbé ismert tény, hogy a Szabadka, Raichle Ferenc park 9. szám alatti épület is az ő tulajdonában volt, amelyet rossz pénzügyi helyzete miatt kénytelen volt eladni nagybátyjának.
Az 1895-ös pénzügyi összeomlás után elfogadta a kolozsvári meghívást, és a Ferenc József császárról elnevezett egyetem tornaprofesszora lett. Kolozsváron megnősült, három gyermeke született, és 1914-ig élt ott, amikor családjával visszatért Palicsra. Ugyanebben az évben született meg fia, Vermes Mihály, aki Vermes négy gyermekének legfiatalabbja volt.
2016-ban a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum tanulmányt adott ki „Az első magyar sportfotós” címmel. Ebben az szerepel, hogy Vermesnek sportfotográfiai műhelye volt, amelyet nem kereskedelmi célból működtetett, hanem kizárólag a sport népszerűsítése érdekében.
Vermes egy olyan különleges szerkezettel ellátott gépet is szerkesztett, amely a mozdulatlan képet mozgóvá tette – Európában az elsőt Amerikát követően.
Fotó: Távolugrás, készítette Vermes Lajos, kb. 1880.
A palicsi sportjátékok és Belgrád közötti együttműködés 1884-ben kezdődött, amikor a palicsi játékokon három belgrádi versenyző vett részt – két hivatalnok és egy kereskedő. Ők azonnal bekapcsolódtak a sportversenyekbe, valamint a játékok fórumain is részt vettek.
Amikor Vermes 1898-ban Kolozsváron dolgozott, meghívást kapott a szerb királyi udvartól, hogy vívómesterként tanítsa a fiatal Aleksandar Obrenović királyt. Vermes nagy lelkesedéssel fogadta el a meghívást, és hat hetet töltött a királyi udvarban vívómesterként.
Az „Kralj Aleksandar” feliratú aranyozott szablya ma a Szabadkai Városi Múzeumban található, ahol a fegyver- és hadfelszerelési gyűjtemény egyik jelentős darabját képezi.
Fotó: Vívójelenet, Vermes Lajos Kolozsváron, 1900.
21. 1900. július 22-én érdekes sportlátogatásra került sor, amikor szabadkai sportolók Belgrádba utaztak Aleksandar király pártfogása alatt. A látogatás előzetes bejelentése szerint a vendégek saját költségükön vonattal utaztak Újvidékig, majd onnan hajóval érkeztek a belgrádi kikötőbe, és az egykori „Pariz” szállodában szálltak meg.
Összesen 40 versenyző utazott, köztük négy nő is. Ezen az alkalmon a szabadkaiak bemutatták a labdarúgást Belgrád nagyvárosi közönségének, ami a Crvena zvezda és a Partizan híres játékosai számára ma bizonyára meglepő történelmi tény lenne.
Aznap este a király bankettet rendezett, ahol Vermes Lajos és Matković Nikola bemutatták vívótudásukat, amikor belga sportolókkal mérkőztek meg. A palicsi sportjátékok nagy alakjai A Vermes testvérek – Lajos, Nándor és Béla – kiváló és sokoldalú sportolók voltak, és Lajos két testvére aktívan segített a sportjátékok megszervezésében is. Matković Nikola szintén kiváló sportoló volt, gimnáziumi tornatanár és kiváló edző. 1900-ban, egy nagy pesti atlétikai versenyen, mindenki meglepetésére az akkori gimnázium tanulóival első helyet szerzett. Ferenc József császár személyesen gratulált Matkovićnak ehhez a nagy sikerhez.
A palicsi sportjátékok égisze alatt több híres sportoló is felnőtt, akik Szabadka sportjának hírnevét az országban és a világban is ismertté tették, mint például Stantić György és a híres Sarić Iván.
Stantić György kivételes sporttehetség volt, aki a gyaloglás sportágában tűnt ki a 19. század végén a palicsi sportjátékokon. Az akkori edző, Matković Nikola, felismerve tehetségét, elkezdte komolyan edzeni. Érdekes részlet, hogy Stantić első versenyein polgári öltönyben és csizmában jelent meg, ami nagy felháborodást váltott ki a bírók és a közönség körében.
Stantić egyik legnagyobb sikere 1901-ben Berlinben volt, amikor világbajnok lett 75 km-es gyaloglásban, 8 óra 16 perc 24 másodperces lenyűgöző idővel, ami körülbelül 9,3 km/h átlagsebességet jelentett. Legnagyobb eredményét 1906. június 1-jén érte el az athéni köztes olimpiai játékokon, ahol 3000 méteren győzött. Sikeréhez személyesen gratulált a görög király, és ezzel Szabadkára érkezett az első olimpiai érem.
Sarić Iván atlétikával is foglalkozott, de legnagyobb sikereit kerékpározásban érte el. Egy belgrádi versenyen több versenyszámban elért kiváló eredményeihez Aleksandar király személyesen gratulált. Emellett kiváló labdarúgó is volt, és 1910-ben elsőként a Balkánon repült fel az égbe saját készítésű repülőgépével, amelynek modellje ma a Surčini Repülési Múzeumban látható. Szabadka városa hálája jeléül középiskolát nevezett el róla.
Vermes Mihály, Vermes Lajos fia, és Sarić Iván hosszú éveken át együtt dolgoztak Szabadka város vezetésében. Ennek köszönhetően számos kevésbé ismert részlet maradt fenn Vermes életéről Sarić szemszögéből, aki nagy tisztelettel tekintett Vermes személyére és munkásságára.
Šimoković Gusztáv, híres birkózó, válogatott sportoló és edző, aki számos olimpiai és világbajnok birkózó mestere volt, első lépéseit a birkózásban éppen Vermes Lajostól tanulta. Šimoković később Sreta Damjanović világbajnok edzője lett, Damjanović pedig Štefanek Davor, olimpiai bajnok edzőjeként vált ismertté.
Šimoković Gusztáv egyben a költő és író Šimoković Mária édesapja is volt, aki a „Vermes úr kerékpárja” című lírai regény szerzője. Művének keletkezéséről így írt:
„Vermes olyan személyiség, akinek életében benne van egy város életrajza és a jó szándékok története is. Engem benne a jó, a szép és a bölcs egysége ragadott meg – az a kalokagathia, amely annyira görög, hellén és olimpiai.”
A sport fejlődéséért, népszerűsítéséért és tömegesítéséért, a testkultúra terjesztéséért, valamint haladó sportfilozófiájáért, továbbá a villamos és sportlétesítmények építésében betöltött szerepéért, valamint a város kulturális és társadalmi fejlődéséhez való hozzájárulásáért Szabadka különleges tisztelettel adózott neki.
1936-ban, a berlini olimpiai játékok idején, 76 éves korában futva vitte végig az olimpiai fáklyát Szabadka központján.
Egykori interjúját Vermes a következő mondattal zárta:
„Egykor nagyon gazdag ember voltam. A sportra rengeteg pénzt költöttem. Palicson aszfalt kerékpárpályát építettem, és ez a pálya adta az ötletet, hogy villamost építsünk Palicsra. Most nincs semmim – csak az egészségem és még valami.”
– mondta, miközben zsebéből elővette és megmutatta életre szóló villamosbérletét, amelyet a villamosvállalattól kapott.
Fotó: Vermes Lajos családjával, Palics, 1931.
Érdekes személyes részlet Vermes Lajosról, hogy egyfajta naplót vezetett a családfájáról, amelyben különböző adatokat jegyzett fel családtagjairól.
Vermes Lajos lánya birtokán, Bácsszőlősön hunyt el a második világháború legvégén, 1945. május 22-én, abban az időszakban, amikor a megszálló erők már elvonultak, de a felszabadítók még nem érkeztek meg.
A bajai temetőben temették el a Vermes család mauzóleumában, amely 1906-ban épült. évek.
A Palicsi Olimpia 2000-ben került újjáélesztésre, amikor megünnepelték alapításának 120. évfordulóját.
Ugyanazon év augusztus 26-án a Halászcsárda mellett emléktáblát avattak, amely az egykori aszfalt kerékpár- és atlétikai pályára emlékeztet – ez Európában a harmadik ilyen pálya volt, amelyet 1891-ben építettek kerékpár- és atlétikai versenyek számára. 31.07. 2004. Ebben az évben a tó partján felállították Vermes Lajos életnagyságú bronzszobrát, amely a Palicsi-tóra néz, a Bagolyvár mellett, amelyet egykor a Palicsi Olimpia résztvevőinek elszállásolására épített.
Az elmúlt 15 évben a legjobb szabadkai sportolóknak Vermes Lajos-érmeket adományoznak, míg a Palicsi-tó partján húzódó sétány ma az ő tiszteletére a Vermes Lajos-part nevet viseli.
Fotó: Vermes Lajos szobra, felállítva 2004-ben.
